2009. aug. 31., hétfő
#1071
19:34:38, maya írta
| még nincs komment
jobban átgondolva, nehogy sajnáljatok, tulajdonképpen szisztematikusan őrlöm magam, hogy legyen miről írnom ide, aztán egyszercsak magam is elunom majd, hogy csak nyavalygok és jól leszek. különben tegnap az ágyból minden szemnyíló pillanatban gyönyörű volt az ég, a hajnali verőfény és délutáni melegaranyak aztán este, holdfényes és kék, gyönyörű napjaink vannak.
#1070
14:50:51, maya írta
| még nincs komment
tulajdonképpen az is egy megoldás, hogy nem drámázok túl semmit egyszercsak, a munkapara az csak munkapara és előbb vagy utóbb úgyis megoldódik, a fáradtság és az ideg, amin az átaludt vasárnap sem segített, csak múló állapot, mielőtt minden jobb lesz, és ha látom, abba sem kell belepusztulni, mert nem egymásratalálás volt ez és csoda, csak valami apróság, bár szép, fájdalommentes rövid történet, novella, 648 000 perces élmény...
2009. aug. 29., szombat
#1069
14:38:07, maya írta
| még nincs komment
jaéshogy két óra alvás után ma dolgozom, arról már ne is beszéljünk...
#1068
11:14:07, maya írta
| még nincs komment
magasfokú mazochizmus ez, talán mindkettőnk részéről, legalábbis engem a kölcsönösség vélelme tart össze...vagy lehet nem is tudja, hogy folyton mellém keveredik, még ha egymáshoz szólni nem is lehet, mert minden fontosat elmondtunk már, a smalltalkhoz meg tudod vele semmi kedvem és talán azt sem veszi észre, ahogy búcsúzáskor végigsimít a hátamon a keze? (ne, kérlek ezt így ne)
(kispál szól a szomszéd fakkból és érzem ahogy kifut a kezemből ez a nyár is, az augusztus vége valahogy mindig inkább az elmúlás, talán a mozdíthatatlan hőség teszi ezt vagy a nagy elvárások, amik végül nem vagy nem úgy teljesülnek, nembaj, az árpád fejedelem útján végigzörögnek a nyárfalevelek, 19-én krafty kutts, negyedikén vicces buli a corinthia grand hotel royalban, szeptember jön meg szép remények, hazafelé az út közepén séta és összeér a homlokunk meg a térdünk mackel, úgy alszom el)
2009. aug. 28., péntek
#1067
15:32:54, maya írta
| még nincs komment
nagyonjó, tegnap két telefonhívásból megtudtam, hogy nem kell most feszülnöm a lakásfelújításon, merthogy az a hitelkonstrukció, amit várok, az nem most, hanem majd csak október elején jön ki, viszont a munkát akkor is meg lehet majd oldani, sőt, az építési vállalkozó sem zabos rám a sok senyvedés miatt.
etől persze a tény, hogy a lakásfelújítás még mindig csak terv, nem változik, de nyertem egy kis időt. (hogy aztán októberben ugyanitt folytassam, nem is beszélve arról, hogyha a konstrukció végül mégsem lesz az, ami, de ebbe inkább bele senem gondolok) így csinálják a profik, eh.
2009. aug. 26., szerda
#1066
14:19:46, maya írta
| még nincs komment
már a harmadik férfi kollégám jegyzi meg, hogy jó lett az új hajszínem, pedig nem is túl drámai a változás, délelőtt meg három pasi tanulmányozta egyszerre elmélyülten a virágos lábujjgyűrűmet, ezmilyen?
a tegnap éjjeli teljesítménytúra (gellért tér, gellérthegy, erzsébet híd, szimplakert, keletihez hozzámhaza) pedig igen jól sikerült Zinnel, beszélgetés, fénybámulás meg sok-sok régi dalszöveg, jó, hogy itt volt megint kicsit velem. valenciába meg kéne egy repülőjegy jól, mondjuk jövő tavaszra, látogatóba...
a tegnap éjjeli teljesítménytúra (gellért tér, gellérthegy, erzsébet híd, szimplakert, keletihez hozzámhaza) pedig igen jól sikerült Zinnel, beszélgetés, fénybámulás meg sok-sok régi dalszöveg, jó, hogy itt volt megint kicsit velem. valenciába meg kéne egy repülőjegy jól, mondjuk jövő tavaszra, látogatóba...
2009. aug. 25., kedd
#1065
10:49:31, maya írta
| még nincs komment
az álmatlanságnak megvan az az előnye, hogy a 0 óra 40kor érkező sms-t Zintől még teljesen éberen kapom, neki meg van kedve felugrani és nagyon-nagyon jó újra látni, nahát, egy év, nahát, hogy megnőtt a haja de a kezei még mindig ugyanolyan gyönyörűek bár amíg hajnalban alvásfélét mímelve át nem ölel, fogalmam sincsen mit is szeretnék, a testem figyelem, simul és vágyakozik, forró a bőre és régről ismerős, görcsről görcsre bogoz ki az érintése és felolvadok, nem is vagyok, csak a kezei és a nyelve közül kiszakadó kiáltás.
szóval újra itt, kipihenve nem igazán, csak talán kicsit könnyebben...talán ha most még átaludhatnék meg egyedül átlófrálhatnék egy hetet, lenne változás.
szóval újra itt, kipihenve nem igazán, csak talán kicsit könnyebben...talán ha most még átaludhatnék meg egyedül átlófrálhatnék egy hetet, lenne változás.
2009. aug. 24., hétfő
mint a repülés
22:03:42, maya írta
| még nincs komment
38 perc és utána még el is mosogattam, istennő vagyok, mondom én.
és sötétben futni kint a szigeten olyan, mint a repülés.
és sötétben futni kint a szigeten olyan, mint a repülés.
2009. aug. 22., szombat
#1063
11:59:55, maya írta
| még nincs komment
budapest, miskolc, budapest, szeged, budapest, barackos meg szilvás gombóc, éjszakai gellérthegy, hintázás, selyemréti strand, zenélő szökőkút a régi gimim előtt, grillezés a kertben, ahol valaki mindig teker, csillagbámulás, körtés süti, meteortánc, napozás, kék ég, sült padlizsán, napfény át a trombitavirág szirmain, utazás, utazás, utazás (az utazás jó, közben nem vagy sehol és semmikor)
most meg készülünk a gellért fürdő teraszára "pucsítani", előbb még piac, zöldségek meg gyümölcsök minden mennyiségben, utána majd rakott krumplizás Vnél. így telik. amit holnapra terveztem az nagyjából egy reggeli futás aztán meg csak nyugalom és akkor még ott egy szépséges ajándék hétfő. nagyjából azt is mondhatom, jól vagyok.
most meg készülünk a gellért fürdő teraszára "pucsítani", előbb még piac, zöldségek meg gyümölcsök minden mennyiségben, utána majd rakott krumplizás Vnél. így telik. amit holnapra terveztem az nagyjából egy reggeli futás aztán meg csak nyugalom és akkor még ott egy szépséges ajándék hétfő. nagyjából azt is mondhatom, jól vagyok.
2009. aug. 15., szombat
#1062
21:31:03, maya írta
| 2 komment
már megint túl sok mindenen gondolkodom, barátságon, hogy mégis, ki az akire számíthatsz, hogyan lazulnak fel néha érthetetlenül kötelékek, hol a hiba? miért engedjük hogy elcsússzanak az élek egymás mellett? és mégis, hogyan működik ez jól? mostanában kicsit úgy érzem, lebegek, biztos pontok és százezerszázalékos bizalom nélkül, aztán végiggondolom, hogy mégis hány kikötőm van és mennyi ember, akiket szeretek, és meg kellene nyugodnom. persze furcsa egy dolog ez, elfogadni, hogy elfogadnak és szeretnek ők is téged meg azt is, hogy az én barátságaim már csak ilyenek, nem huszonnégyórás ügyeletek, de törődőek, nem egy koherens társaság, de egymással a legtöbben jól kijönnek, mert mind mások, mind érdekesek.
csak most valahogy mind feszülünk, ezt is érzem, és remélem, hogy amit marcipán mondott, ott a vihar előtt a gellérthegyet nézve, reméljük, ez a kifutópálya, szandert idézve meg az átmenet, amikor mindent bele kell tenni még, és nem feltétlenül látható a siker. szóval, hogy ez igaz. ésjobb jó idők jönnek.
csak most valahogy mind feszülünk, ezt is érzem, és remélem, hogy amit marcipán mondott, ott a vihar előtt a gellérthegyet nézve, reméljük, ez a kifutópálya, szandert idézve meg az átmenet, amikor mindent bele kell tenni még, és nem feltétlenül látható a siker. szóval, hogy ez igaz. és
#1061
18:44:57, maya írta
| még nincs komment
tegye el a kezét a lúzer, aki úgy gondolta, az egész nyári esőzések után jó ötlet kimenni gödre a homokszigetre és még ott sem fogott gyanút, ahol tavaly simán, száraz lábbal átkeltek a kis-duna mederben, most meg a szélén is térdig érő vízbe gázoltak bele. persze átverekedtük magunkat a gáton-gát mellett (anyu egy hős, még akkor sem akadt ki rám, amikor az egyik papucsát elejtettem a sodrás meg persze rögtön elvitte) úgyhogy most nyilván évekig hallgathatom, hogy tudok-e még pár ilyen jó helyet, mert persze a homokos partból sem látszott semmisenem. hát így jártunk, nyugalom volt és fűzfák meg szép kilátás is, nem mondhatják, hogy sosem viszem őket sehová, ugye. (azárt az átkeléses-küzdős képeket nem nagyon fogjuk senkinek mutogatni, azt hiszem, marad a szigorúan családi körben röhögés ezeken, meg imóék felvételein, akik szintén minden viszontagságot hősiesen tűrtek, pedig még egy fél dinnyét is cipeltek)
2009. aug. 14., péntek
#1060
11:04:14, maya írta
| még nincs komment
nem gondoltam volna, de tegnap két pohár rosé a fecskepresszóban meg egy viszkikóla nagyon is jót tett, ez utóbbi már lent a papayában,a régi jólbevált dalainkat teli torokból énekelve, hátigen, ennek is megvolt a maga bája, amikor hetente három estémet a koreai karaoke bárban töltöttem, azt hiszem nem csinálnám újra, de akkor jó volt, móka-kacagás, barátságok, ebből is nyertem.
aztán álmomban a falhoz szorított, úgy csókolt, nem törődve azzal, az irodában ki lát, én meg csak zuhantam, elvesztem...a mérleg vagy 3 óra, valahol hajnali egy és négy között, a többi csak próbálkozás, párnáról párnára forgolódás fehér lepedő alatt nyirkos bőrrel.
aztán álmomban a falhoz szorított, úgy csókolt, nem törődve azzal, az irodában ki lát, én meg csak zuhantam, elvesztem...a mérleg vagy 3 óra, valahol hajnali egy és négy között, a többi csak próbálkozás, párnáról párnára forgolódás fehér lepedő alatt nyirkos bőrrel.
jóreggelt
10:00:13, maya írta
| még nincs komment
let yourself feel. from Esteban Diácono on Vimeo.
2009. aug. 13., csütörtök
#1058
18:42:02, maya írta
| még nincs komment
ja, és néha már rohadtul unom, hogy mindig én legyek az, aki olyan rohadtul nagyvonalú.
érzéstelen
18:38:19, maya írta
| még nincs komment
hát. ő elment nyaralni, nekem még egy nap szívás idebent.
a kimerültség erre nem megfelelő kifejezés, ami most van. fuck. (szigorúan fonetikusan)
a kimerültség erre nem megfelelő kifejezés, ami most van. fuck. (szigorúan fonetikusan)
és úgy csinál, mintha nem tudná, hogy szeretem
13:50:34, maya írta
| még nincs komment
kíváncsi vagyok, hogy marad meg ez a nyár a fejemben, mert mindegyik más, az egyik szenvedélytől ragyogó, táncokra emlékszem és részegségre, hazasétákra a felkelő nappal szemben; a másik békés és a tavaszi veszteség ellenére valahogy nyugodt, szikrázó levegőt lélegzek be és vodkalimonádét iszom, barátok erkélyein heverek és nápoly macskaköves utcáit járom; aztán ott vannak a régmúltbeliek, főiskolás-gondtalanok, voltfesztiválon tűz körül gitározós, csillagok alatt animára fűben táncolósak...most meg...most munka van rengeteg, magamon és úgyamúgy is, és tanulás, kicsit olyan ez, mintha az utolsó nagy lépcsősor vagy emelkedő egy szélesebb pihenő, vagy legalább sík terep előtt, nem akarok én babérokon megülni, csak egy kicsit elhagyni a szorongásokat és nem aggódni folyton valami miatt, csak élni, szabadulni. (és ebből a szépséges majdnemszerelemből is, vajon, jövő ilyenkorra mi az, ami megmarad?)
#1055
10:28:45, maya írta
| még nincs komment
- nem fog leesni?
(tegnap éjfél körül kiültem az ablakba néhány oldalra még (szörnyű vagyok, az időutazó felesége ki tudja hanyadszor, csak találomra valahol felütve, muszáj legalább olvasnom a szerelemről...) a szembeszomszédasszony meg úgy fest nem bírta tovább a feszültséget, újszomszéd lehet, 4 év alatt csak megszokhatta volna már a látványt...)
2009. aug. 12., szerda
#1054
16:43:33, maya írta
| még nincs komment
afféle pánikolós, összeszorult gyomros hányingerem van a gondolattól, hogy esetleg menjek ki szigetre pénteken a fiúkkal körülnézni, ezmilyen?
(az mondjuk még súlyosabb, hogy hazamenni szeretnék, jól berúgni és minden rohadt feszültséget kibőgni, dehát nyilván ez is majd elmúlik, mint a két évvel ezelőtti mindenfesztiválraelkellmenni késztetés, aminek a fél fülre időleges megsüketülés lett a vége, ugye)
(az mondjuk még súlyosabb, hogy hazamenni szeretnék, jól berúgni és minden rohadt feszültséget kibőgni, dehát nyilván ez is majd elmúlik, mint a két évvel ezelőtti mindenfesztiválraelkellmenni késztetés, aminek a fél fülre időleges megsüketülés lett a vége, ugye)
#1053
12:58:06, maya írta
| még nincs komment
a hétvégét viszont inkább megmutatni szeretném, mint elmesélni, mert stég mársárga nyárfalevelekkel, keleti főcsatorna, kert, mindenfélelila szilvafürtök a fákon és nagy-nagy napsütéses nyugalom - de a gép mac kocsijában maradt és visszasenem szerzem csak jövő héten valamikor. persze írni is lehet mindenfélét, amiről kép nem lett, mint a lefeléautózáskor a hold, még majdnem tele, előbb sötétpiros, aztán fényesnarancs és csak megérkezésre fehéredett el, amikorra a vörösboros marha-szarvas pörkölt is elkészült. amit nem értek, az a mindkét esti, hajszálpontosan éjfélkor bekövetkező kidőlésem, de legalább aludtam, ez van.
persze azt semmilyen fénykép nem tudja visszaadni, ahogy mac a disznókat és a libákat ijesztgeti, vagy szerencsétlen békát abajgatja egy nádszállal a stégről, amit meg a naptejjel művelt a hátamon - meg a lábamon meg a fenekemen - az végképp leírhatatlan, bár, ahogy a fél flakonnyi mázat próbálják rajtam V barátnőjével elkenni, arról pont készült paparazzi fotó, én meg gondolom csak nevetek rajta rettenetesen.
és volt még fűben heverés, lángos-gofri, úszómedencébe hajígálódás, termálvízben ücsörgés, séta a diófa alatt felszolgált paprikáscsirkéért, reggeli kávé tejszínhabbal, lugasban ücsörgés.
ahogy telnek az idők, egyre jobban szeretem atartalmukat, hogy már évek kötnek össze és ismétlődő rituálék, hogy vannak helyek, ahová együtt visszatérünk, és semmi nem változik. (és akkor néhány napig nem szorongok, nem félek, nem küzdök, nem akarok sírni vagy messze elfutni, csak vagyok)
persze azt semmilyen fénykép nem tudja visszaadni, ahogy mac a disznókat és a libákat ijesztgeti, vagy szerencsétlen békát abajgatja egy nádszállal a stégről, amit meg a naptejjel művelt a hátamon - meg a lábamon meg a fenekemen - az végképp leírhatatlan, bár, ahogy a fél flakonnyi mázat próbálják rajtam V barátnőjével elkenni, arról pont készült paparazzi fotó, én meg gondolom csak nevetek rajta rettenetesen.
és volt még fűben heverés, lángos-gofri, úszómedencébe hajígálódás, termálvízben ücsörgés, séta a diófa alatt felszolgált paprikáscsirkéért, reggeli kávé tejszínhabbal, lugasban ücsörgés.
ahogy telnek az idők, egyre jobban szeretem atartalmukat, hogy már évek kötnek össze és ismétlődő rituálék, hogy vannak helyek, ahová együtt visszatérünk, és semmi nem változik. (és akkor néhány napig nem szorongok, nem félek, nem küzdök, nem akarok sírni vagy messze elfutni, csak vagyok)
#1052
10:38:12, maya írta
| még nincs komment
most az van, hogy 11 órát töltök a munkahelyemen aztán lesétálok a battyhány térre (a rakpart még a biciklisekés és gyaloglóké, a fények meg szépnarancssárgák a fáradtkék vízselyem felett) nem hallgatok zenét, csak nézek a fejemből kifele és igen, fogjuk rá, sikerül is kiszellőztetnem, annyira, hogy vacsora után még végigrohanok a lakáson és fél egyig megszabadulok minden 3 éve lejárt testápolósflakontól és soha nem használt rúzstól, ágyat húzok meg kicsit fürdőszobát is takarítok, csak a szokásos, a fizikai rend biztos bent is megold valamit, olvasok aztán csak várom, hátha álom, már kettő, már fél három, néha alámerülök néha felébredek, fogy a hold megint és nem tudom eldönteni, tényleg nem a legjobb épp a bőrömben vagy csak a lustaság, halogatás amivel aját magam nyomasztom, meghát az is jó kérdés, hogy tulajdonképpen mit is veszítettem, ha egyáltalán valamit. (mármár pajtási a hangnem, és amíg pajtáskodunk, jól vagyok, csak utána a torkomban az a nyomorult gombóc és még hasamban a tompa bizsergés minden alkalommal, ha hallom már megérkezett, szóval, hogy is fogalmazzak, nem tudom...)
