szivárványeső

pillanatnyi igazságok

2009. jún. 29., hétfő

#1027

15:29:32, maya írta | még nincs komment

most jöhetne az anyázás, meg a kiakadás, ami nyilván az első gondolat, de tudod mit, elegem volt, nem érdekel, mostantól a jó dolgok történjenek, és hogy a mínusz x helyett mínusz (x+y)% lett a fizetésem vége, legyen ez motiváció vagy a nyugalom, ha legközelebb napközben lépek le sajátügyes megbeszélésre...
mert odaát lassan megfoghatóvá és láthatóvá válik minden amit elképzelünk, hétvégén a lányok utántöltöttek és nevettek amíg a fiúk gipszkartont raktak és a szikrázó flexszel kezükben irtóerősnek tűntek és néztünk kiállítást meg ismerkedtünk a festővel, magántárlatvezetés, napló tele rajzzal és a kedvencünket kicsiben meg is festette, szombat esti varázslat, amiből reméljük lassan a mindennapoké is lesz.
csakazértis.

#1026

09:19:30, maya írta | 1 komment

vasárnap délelőtt az esőre ébredtem, ragyogó függöny az ablak előtt, széttárom a szárnyakat aztán vissza a lepedők közé, félálom, álmodozás, álmodás, pipacsokat gondolok és valószínűtlenül kék eget, könnyedséget, amivel megtart és maga fölé emel és közben egy pillanatra sem csúszik távolabb belőlem, csókot a tarkómon és millió csillag alatt hanyattfekvést, hasamon simogató tenyerét...visszalszom, lebegek, mosolygok.
jól vagyok, ha csak ennyi lenne, már akkor is több, mint megérte volna, de tudod tudom, hogy nem, még ha a mi leszbe inkább nem is gondolok bele - már megint kiválasztottam a rendelkezésre álló lehetőségek közül a legdurvább kombinációt, csak hogy türelmet tanuljak...ez lenne?

2009. jún. 26., péntek

#1025

11:40:17, maya írta | még nincs komment

a szivárványról lemaradtam, csak a haragsárga felhőket kaptam el és az acélszürke háttéren itt-ott felragyogó házfalakat, díszkivilágítás a csütörtök estének meg aurás-szédülős migrén, amit csak a leszakadó eső mos el. a kineziológusom mostanában inkább pszichológus, vagy lelki szemetesláda, kicsit tömény volt az elmúlt 4 hét most nekem, de nem akarom hagyni magam, hellóbocs, univerzum, isten, nagy szellem, nem törtök meg, innen üzenem.
azért az kedves dolog, amikor az ő szájából hallom, hogy tudatosítsd, ez csak szex, ne vigyél bele érzelmet még, maradj itt agyban és persze maradj nyitott, az élet bármerre fordulhat. aztán előrángat belőlem olyan régi sztorikat, amik valahogy mind a mostaniról meg a lelkem ezt érintő kis gubancairól szólnak, gondolkodj lányom, ha semmi más nem történik bennem, már ez is segít.

aztán ákoskedvessel találka, hintaló, baracklé, vérmes fesztiválozós tervek (nem, valahogy nem vonz most a nonstop zaj és tömeg csak hát ez a félsziget, az utsó NIN koncerttel, szóval ez hmm, meggondolásra érdemes) meg hülye apróhirdetésvadászat  (miss plastic hungary verseny, nohátigen, leginkább nókomment, bár az ezoterikus társkeresés meg a balázsmasszázs is elég vicces) a táskámban ajándék könyvvel.

fázom picit, nyugalmas hétvégét gondolok.

2009. jún. 25., csütörtök

#1024

10:17:51, maya írta | 3 komment

autópálya, 160, tulajdonképpen vicces úgy tenni, mintha semmisenem lenne, de lássuk, igazán csak akkor, ha mégiscsak van valami, mindegyis, élvezd, mosolyogj, utazunk.

és különbenis, tegnap este megint jó volt, a mostanában ritkább spontán konyhábanösszegyűlős esték hangulata vissza, padlizsános-paradicsomos tészta készül imónak és közben a maradék árnyalatnyi mennyiségtől vicces-váratlanul betépve angolozok a hugommal. esőszag, katasztrófamámor, jövő héttől rózsaszín telefonom van...(az imidzsemmel még egyezkedem, de szerintem mókásez, meg aki ellopatja a végtelenül eccerű eredetit, az ne válogasson)

2009. jún. 24., szerda

#1023

17:26:50, maya írta | még nincs komment

ilyenekkel biztatom magam, hogy azért kedden végre randizom a hitelügyintézővel, meg az építési vállalkozóval is beszéltem, vele szintén leülünk jövő héten valamikor, szóval csak lesz valami ebből a lakás-projektből, bár, hogy fizetni hogy fogom, azt még nagyon nem látom, és közben a csíkszemű sem érhető el, hogy plántálna belém némi optimizmust a jövőre meg a közös projektekre nézve, maya lehangolt és szomorú meghát leginkább dühös, mondd, miért kell nekem ugyanazokat a buta hibákat elkövetni újra, vagy csak miért nem egyértelmű, hogy majd minden jó lesz úgyis, vagyígyvagyúgy. másra kéne dühösnek lennem, joggal, nekifutni a falnak, mert igazából én vagyok a nagyonvagány és kurvaoptimista, csak most asszem kicsit eltévedtem. a picsába. (önbizalmat ide nekem, azt)

#1022

12:47:01, maya írta | még nincs komment

ez is valami jóféle függőség, a meglévőek közül a legsúlyosabb, emberszelídítés, talán, hogy bebizonyítsam, nekem bárkivel megy, csak türelem kell. és igen, sokszor igen...mennyire hasznos tulajdonság is ehhez, hogy nehezen sértődöm és nem őrzöm sokáig a haragot, csak kár, hogy emellé nem métervastag rinocéroszbőrt hordok és mostanában az sem megy, hogy ne zúgjak bele olyanokba, akikbe nagyon nem kéne, csak mert úgy csókolnak hogy eltűnik a lábam alól a föld vagy pontosan úgy markolnak a hajamba és húznak magukhoz szeretkezés közben, ahogy szeretem.
valami kiegyensúlyozás kellene végre, gondolom én, de persze ki tudja, úgy fest pont a bizonytalanságra és a hullámvasútra gerjedek...szóval tulajdonképpen a nemsértődés, nembántódás igenis rossz nekem, nem tanulok sohanem...
(amúgy főleg munka, esőbebámulás, szép remények)

2009. jún. 22., hétfő

#1021

18:12:03, maya írta | még nincs komment

azért annak nagyon örülök, hogy a szombat esti meglepetés-vacsora több, mint jól sikerült, mac kicsit meg is lepődött és boldog is volt nagyon, aztán kerekesen kitáncoltuk a lelkünk (a múzeumok éjszakája, shame on me, nekem csak ennyi volt) akadt várbanséta, wyborovy meg ölelés. (és gombás hús meg tepsiskrumpli, nagymamámtól pogácsa, hamubasült)
vasárnap hazaérve már csak alvás, a szürke felhők közé bújva mintha, az ablakon túl esőt szitál a szél.
(most ijesztő és nem is jó, pillangókból nehéz kövek, sebezhető vagyok nagyon is, tudod?)

#1020

14:33:17, maya írta | még nincs komment

még mindig akarsz az íróasztalomon dugni? kérdezi és már kanyarodik is én meg újra elszédülök a karjai között, halványuló ég alatt az erkélyen cigaretta, the closest thing to crazy, tudod az a dal most illene ide, hajnali eső a szélvédőn és forró vízcseppek a zuhanykabin falán, bőrünk között, én segítek neki teregetni hajnalban, ő reggel mézes tejeskávét hoz az ágyba, szóval ez csodaszép is lehetne, csak ott  a rengeteg bonyolító tényező és a kérdés, hogy kitérdekel, csak lángoljon meg égjen, vagy csak nyugi, majd ha eljön az ideje, minél kevesebb sérüléssel szálljak ki belőle? (nincs kérdés, ismerünk...ajjaj)

2009. jún. 19., péntek

#1019

17:11:59, maya írta | 1 komment

húha. és húha. a tegnap este nemkicsit sikerült jól, a leitatás projekt mint olyan - citromos-lime-os-gyömbéres, narancs-, és grépfrútleves bacardival, csak hogy a sok c vitamin megtévesztő legyen - teljesítve, most persze másnap és forróság, emléknek a tenyere torkomon és a könnyed mozdulat, amivel magához húz és az ölébe ültet, és a konyhapult, dereka körül felgyűrt fehér szoknyás combjaim, meg a napsárga lepedők álmatlan hajnali fényben, körmeim a bőrében, a keze derekamon. sosem gondoltam volna, hogy tulajdonképpen ilyen, plusz tíz év, egy tökéletesen más világ, tudod csitrinek érzem magam mellette, és ami még nagyobb gond, hogy már ezzel a poszttal nagyon veszélyes játékot űzök magammal, felejtsd el szivecske, felejtsd el...

(persze semmi nem úgy történt, ahogy én azt gondoltam, sőt, dehát)

2009. jún. 18., csütörtök

#1018

15:32:41, maya írta | még nincs komment

nahát, az pedig csak most az erkélyen könyökölve jutott eszembe, hogy tegnap még éjjeli hazafuvar is volt egy húszéves volvo batár hátsó ülésén, hatalmas hely meg könyöktámasz, óigenn, janis joplinnal meg tarantino filmzenékkel a kihúzott tetőablak alatt, i feel infinite, és egy picit megint irigykedtem, dehát úgy kell nekem.

#1017

15:01:10, maya írta | még nincs komment

mindenkinek róla beszélek.
mindig másnak, hogy ne tűnjön fel, folyton róla beszélek.
(wording by karmakiller...)

#1016

11:35:56, maya írta | még nincs komment

a mai nap az még a tegnapival kezdődött,ahogy freq nasty lekéste a gépet, meg ahogy az elért repcsi is késve szállt le és mindezekhez azért nem egészen erre számítottunk, tegyük hozzá, még ha nagyon is tetszett az első fél óra aljasféle dubstep.
aztán a fürdőben folytatódott, mert nekem éjfélkor neki kell állni hajat festeni és amikor már félig fent is van a kence, annyira elbambulni, hogy a festékes tál a mosdó széléről a padlón landoljon, 5 darabra törve. ne akard tudni, de reggel azért mindenütt frisspiros hajjal jöttem be, csak a szekrények előtti hiszti maradt volna el, mert nincs fehér atléta alól nem átlátszó-kilátszó melltartóm, hogylehetez, és a papucsaim is dögrováson mind, persze késsünk el és valahogy azt is sikerült megoldnaom, hogy gyakorlatilag semmitsene dolgozzak eddig. sebaj, ilyenek is kellenek, felteszem.

(és persze a jó hírt se feledjük, spontán kerti sütögetés elvileg este, hátha ügyes leszek és  a kérdéseimre válaszokat is kapok, miután sikerült feltennem őket...)

2009. jún. 16., kedd

#1015

14:38:49, maya írta | még nincs komment

tulajdonképpen nem is értem, hogy kötöttem ki a corvintetőn limonádé és a gyros után mégis a hintalóbeli füstfelhőben a fehérboros pohár mellett, pedig se inni, se dohányozni nem kéne, és közben folyton újabb zöldcitromos tequilák érkeznek, nemnekem (nekem már cigimsenincsen, épp nem is kell) mindenki egyre viccesebb, főleg a nemvoltosztálytárs vendégművész, aki a sztoriból csak annyit tud, hogy esküvő eccercsak nem lett (tudtam én, hogy , azt már nem, hogy azért nem, mert mégiscsak az a lány a fiú életének nője, aki most ott ül mellette, tudod szépek, még félnek cefettül de fénylik rajtuk valami, amibe bele kell hogy facsarodjon a szívem. egy 9 és egy 7 éves kapcsolatnak vége, de szerintem ez csak sokkal szebb lehet, mint képzelik. és még beszélgetés, nevetés meg ölelésféle, legyetek ügyesek.

vicces egy osztályom volt, kétségtelen, de az is igaz, hogy majd mostanában derül ki, ki az, aki mégis megmarad, én szeretem a meglepetéseket, talánsosembeszélgetés után komoly kérdéseket.
(csak tudnám miért mesélek még mindig rólad...)

2009. jún. 15., hétfő

#1014

18:52:23, maya írta | még nincs komment

a hétvégét majdnem sikerült azzal tölteni, hogy otthon ülök és sajnálom magam, de végül inkább útra keltem, néztem még csempét meg játszottam turistát a szívemszerelme hétkerben, ami még mindig rejteget ismeretlen részleteket, mint a vásárcsarnok a klauzál téren vagy az anker ház tetején a bolygógömböt tartó szárnyas, messziről sárkányféle lények.

olvastam a még esti tömegnyomor előtti fűben a gödör mellett, vadásztam idétlen nevű de gyömbéres-chilis-ananászos zöldteát meg szempillaspirált végre és amikor végképp senkit nem találtam, aki az evil nine-ra velem tartott volna, fél 11kor a további kanapénnyüszögés helyett inkább végül ágy.
a vasárnap meg lehetne végülis csodaszépen sikerült, tabáni hársfák alól platánfák alá, régiposta utcából erzsébethíd tövébe, a rakpartra átülés, almáspite, frappiato, naplementében vadkacsák meg a hetesbusz megállójában a tengerimalac, aki mintha szintén csak a buszra várt volna, csak valahogy nem repedszakad a burok a szívem meg a mozdulataim körül, a karjaimból az öleléssel együtt fogyott ki a lendület és szánalmas érzés, hogy a változás most mintha nem jönne belülről, szakadatlanül és egyre fakuló türelemmel sürgetnék valamit, endorfinörvényt, adrenalinfröccsöt, bármit, ami végre nem a vállamon támaszkodik vagy összetör, szerelmes szeretnék lenni megint olvadón, vessetek meg, de ez segítene, úgy fogna újra össze létezővé mint az omló vakolatú házakat ez a vakító szeles nyári fény.

én mondom, hogy csak ott várt...

18:50:38, maya írta | még nincs komment


(a tengerimalacot figyeld, haesetleg...)

2009. jún. 12., péntek

#1012

14:11:34, maya írta | még nincs komment

ugyanaz a mézgás állapot, felesleges is csűrni-csavarni, inkább csak rogyásig munka, hátha attól lesz sikerélmény, meg hétvégén azt hiszem megint csönd-üzemmódba kapcsolok, csempétválogatok, költségevetek (így húzott fizuval még körültekintőbben, válság, yeey) megpróbálom kialudni magam meg csak feküdni valami könyvvel a napfényben. muszáj megint a saját hajamnál fogva, különben egyre csak süllyedek, amit nem és nem szeretnék, akarom a dalokat meg a füttyszót vissza és a türelmemet.

2009. jún. 11., csütörtök

hát ilyen

18:16:32, maya írta | 6 komment



2009. jún. 10., szerda

#1010

11:12:51, maya írta | még nincs komment

attól tartok, hogy annyira akarom már az új dolgokat és annyira szenvedtet az itteni munkám, hogy valami cseles lépéssel idő előtt csak kirúgatom magam. pont ahogy a kapcsolataimban intéztem ezt. nem kéne, nagyon nem, kuss a tudatalattinak meg a metakommunikációnak is, már szakítani is megtanultam, csak menni fog ez is.

(b kategórás rémálomszerű heteken vagyok túl, már elég lesz, fogom tudni értékelni a rámszakadó sok jót, köszönöm szépen)

2009. jún. 9., kedd

#1009

17:27:22, maya írta | még nincs komment

érintés híján merülőben az elemeim és a hirtelen ajándékba kapott gyönyör is csak továbbiakért lángol fel, megaztán, nem is hozzám tartozik a csípőmön a csókja, se a simogatás bokáimon, ne aggódj értem, menj haza. és megint kicsi és könnyű vagyok, pitypangmag a szélben, nem tudom merre visz, ne várjatok.
annyira nagyon szeretnék ölelésbe bújni és sírni végre, de úgy fest, most ez jutott. 

2009. jún. 2., kedd

#1008

14:14:09, maya írta | 1 komment

note to myself, soha, de soha többet ne beszélj, mielőtt gondolkoznál. (neem, inkább csak ne beszélj) gyűlölöm, ha engem felhasználva akarnak másokat bántani, főleg, ha kiforgatják a szavaim. az, hogy belőlem is hülyét csinálnak ezzel, már csak adalék.

elnézést, nincsenek történetek, nincsenek mondatok, szavak úsznak csak az esőfelhők farvizén, aludni szeretnék, süllyedni, akvarellfestmény lenni, eltűnni

-

The WeatherPixie
Kis virág