és már megint csak nyavalygok, mi? pedig imádom, amit csinálok és előbb utóbb megoldódik mindig minden, a születésnapom meg szuper volt, játékkal, tánccal, vodka-ribizlilével meg hajnal fél 5kor zongoraszóval a festő szobájából, egy szomorú lány arcát festette csupa kékkel, aztán csak ültünk a színes babzsákokon az irodában és nevettünk amíg majdnem reggel lett.
(tegnap éjjel sokat gondolkodtam ezen az aggódáson, hogy lenyom a víz alá és vissza kell tartanom a lélegzetemet, pedig minden itt történik és most, besütött a hold és újrataláltam egy régi kányádi kötetem, a szomszéd tető haván árnyékot vetnek a kémények és minden szép)
26 lettem és az elmúlt évből alig emlékszem valamire, néhány nagy sokk és pár szépséges éjjel, forróság, nagy levegők és lecsukott szemmel zuhanás, most meg csak az izomláz, öklömnyi fájdalmas lila folt a jobb vádlimon, gondolom a fagyitölcsér formájú furcsa széktől, amivel hanyatt borultam, ó, és rengeteg hó esett és v zenélt, kaptam tortát, gyertyákból római számmal a korom a tetején, de elfújtam egyszerre az összeset, az anyuékén is, szóval most már mindennek jól kell sikerülnie, csütörtökön jön a macbook, 12 órán belül két barátom közölte, hogy a nemfiú tulajdonképpen nagyon normális és ne szúrjam el, de nem vagyok szerelmes, csak végtelenül nyugodt, amikor mellettem alszik, vagy átölel, tudod jól érzem magam vele, de nekem soha semmi nem elég, ingán lengek, teljes eufória és rettegés között, visz a lendület, szeretném nem folyton azt kérdezgetni magamtól, hogy mi lesz.
(mi lenne, minden rendben lesz)
még mindig csak a felalá rohangálás, de kezdem élvezni, az ébredezést kék ég alatt, narancssárgára festett panelfalak között a világ vége után kettővel, napsütésbe tartott arcot, marcipán ölelését mikor elémegyek ebédelni, a margitszigeti sétát. kezdek lenyugodni és méginkább lelazulni - biztos nincs hozzá köze az izmok fáradtságának, a rengeteg pezsgőnek és a rákvacsorának - a vasárnap szaffiékkal annyira felhőtlenül sikerült - rengeteg nevetős fotó lett meg képek a palacsintatortáról, lassan vissza kell rázódnom a futásba, vagy még töb szex kell, különben elhagyom a kdvenc méreteimet - az esti belépőm a fiúhoz meg annyira frenetikusan sikerült, ilyen napok után csak békés optimizmus és belenyugvás jöhet. (meg egy átsorozatnézett kedd este, amikor már csak a gondolataimmal van kedvem ellenni)
azért az önanalizé nem pihen, valami olyasmi az utóbbi napok végeredménye, hogy azért a rengeteg dráma, szerelemféle és nyilván a szex, mert ez segít leginkább megmaradnom a jelenben, kirángatódni a fejemből, ahová olyan egyszerű bezárkózni, ottse legyek, régi stratégia ez, csaképp kevésbé intenzív, mint ott lenni, ahol, minden kockázata ellenére.
jaés, az is van, hogy lehet most kellene befejezni, ne kérdezzétek, vannak érvek, racionálisak és irracionálisak egyaránt, aztán meglátjuk, úgyis mindig csak a következő pillanatról hozhatsz érvényes döntéseket.
mégvalami, a meztelen juliet olyan könyv, amiért megint el kell kezdeni rajongani hornbyért és nagyon sajnálom, hogy nincsen mellékelve a juliet című album (pláne, hogy nem létezik), hogy rongyosra hallgathassam a kanapé sarkába kucorodva a könyv fölött, amit megyek is és inkább folytatok.
nnaja, ilyenez, kell nekem picsogni, hogy magányosság meg miegymás, rögtön jönnek az álmok, túl intenzívek és élesek újrakezdésről és lassan két éve véget ért szerelemről (bár a szerelem vége persze kérdéses, csak a kapcsolat halálának időpontja iktatható) elég ahhoz, hogy sírva ébredjek (pedig a megfázástól is folyt épp elég könnyem mostanában) és fél napig ne tudjak szabadulni, még ha az a halvány öröm meg is maradt, hogy a feltételeket nem fogadtam el, csak a saját szabályaim, legalább most, legalább álmomban, azt hiszem, időről-időre én is tanulok, még ha a masszőröm szerint borzalmas káosz is van épp a fejemben és tökéletesen igaza is van)
persze más kérdés, hogy mennyire egészséges, hogy válaszul muszáj a kádból (kaptam rózsásszegfűszeges, piroscsillámos lush habfürdőt, imádom) megpiszkálnom egy kicsit a nemfiúmat, elrabolni az idejét a bátyja gyerekeitől, addig húzni, amíg a telefon másik végén saját nadrággombjaihoz nem nyúl és igen, mély elégedettséggel tölt el a hatás, amit kiváltok, egész estényi somolygáshoz elegendőt. (jólvanrendben, én is várom, hogy vasárnap este megérkezzem hozzá, hosszú kabátban, magassarkúban és fehérneműben, mert ha szórakozom is, az ígéreteimet azért mindig betartom)
(nemolyanrégen megkérdezte egy srác, mikor már többedszerre mondtam valamire, hogy igen, tetszik valami, mert szórakoztató, hogy akkor engem csak az érdekel, ami szórakoztat, és tudodmit, igen. vevő vagyok még esetleg az érzelmi hullámvasútra és a drámára is, de végeredmény mindig ugyanez. kösd le az agyam és a figyelmem és nyert ügyed van)
valahogy csak sikerül elérni, hogy mocsok magányosnak érezzem magam minden karácsonykor, akárhol is ér és kvázi akárhogyan, pedig igazi fenyőillat, kandallóban tűzropogás és család is van, nem mindig értem ám, mi a gond velem. (oké, a csúszós bőrkanapén alvás meg a cuccaim szanaszét a padlón kicsit illúziórombolóak, de ez még nem tűnik elég oknak és még sms is, hogy legjobban azt várja, amikor megcsókolja, a falhoz szorítja és kibontja az ajándékát...)
a télben a rengeteg zokniteregetést utálom a legjobban, meg a fázást, de igyekszem mindezeken túltenni magam, nekiindulni a városnak, bookline, rumos tea, ómama antik, bár még nincsen tökéletes koncepcióm a hugom ajándékával kapcsolatban, viszont anyuékkal vetettem az almáspite koktélhoz mindent, ezúttal a családom itatom le, igenn...
a laptop viszont nem akarja, hogy az enyém legyen, sehol nincsen új macbook a városban (gondolom mindenki azt kap a fa alá, mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha ezt sem magamnak kellene intéznem, de kezdek hozzászokni) bár annyira azért nem fogok sírni, ha szép fémházas pro lesz belőle emiatt, mert a munka január második hetéig nyilván nem állhat, kéne még mobilnet, nem, leginkább idő, idő és idő még, mert kezdem érezni, hogy a ma esti németországbanélő barátnővel összefutást kihagyom, hogy a fél tíz már a pöttyös utcában érjen, igaza van therabithiának, rosszabb a szexuális függés, mint az érzelmi, de legalábbis szép romantikusan nehezebben körülírható, nna nem mintha a társadalmi elfogadás különösebben izgatna ezzel kapcsolatban.
(azért a kedves barátaim testbeszédérzékenysége tanulságos, nyilván azonnal rájöttek, hogy van valami, így jársz, ha nem tartod észben, hogy alapesetben a legritkábban mész emberekhez közel vagy hagyod hogy hozzádérjenek)
az utolsó karácsonyi buliba végül taxival érkeztem és masszív hóesésben, megállíthatatlanul szakadt és csodaszépen és ha hatalmas buli nem is kerekedett, azért jó volt látni őket (és igen, örültem, hogy örülnek nekem) és még hógolyóztunk is a lányokkal sokáig odalent, visítozva és le-leülve, most van is izomláz a combomban meg a karomban, ilyen emlék jelleggel, ettünk rengeteget meg a szokásos tequila-gyümölcslé is a konstans kellemes becsípettségig fogyott. amit sajnálok, hogy a végén mindenki csak szétszéledt, öten üdögéltünk (és memóriajátékot játszottunk meg mindent kibeszéltünk) a hintalóban egyig még, aztán haza a narancsfényű hófehérben, a kapcsolatokból most ki tudja még, mi marad meg.
(úgy alakult, hogy írhattam búcsúlevelet, előtte, beszélgetés közben, fehér füzetlapra az ő rotringjával és még azt is láthattam, hogy mosolyog olvasás közben, mert már úgysem számít - és akkor sem számított volna - mert karácsony lesz és kint szakad a hó, mert az embernek jó ha tudja és én szeretném, hogy jól érezze magát, mert abban a rövid időben nagyon szerettem. sok mosoly.
és örülök, hogy újra tudunk beszélgetni, csak úgy, két ember, aki élvezi egymás társaságát és emlékezni is szeretek mindarra, amit éreztem, minden apró pillanat bizonyíték, hogy képes voltam rá és újra az lehetek, minden eddigi után és minden cinikus félmegoldás ellenére.)
írország, hát persze, voltak furcsa dolgok és a végén már nagyonnagyon jöhetnékem volt haza, amin a két órás késés kicsit sem segített, de mindent elintéztünk és ültem négycsillagos hotel bárjában, voltosztálytársnővel (májusban esküvő, itt pesten, perszehogymegyek) french martini felett, malahide-i szuperpubban, kandalló és ciderek mellett karmakillerrel, aki aztán elvitt a tengarpartra is sétálni, sötétség, tengerillat, a hold sem világít, mintha a semmiben sétálnánk, nincs mélysége, se kiterjedése csak a szél, és még a gyertyafényes seafood bistro, kagyló, rák, lazac és fehérbpr, jó lenne minden nap így élni azt hiszem.
a karácsonyi fények is ugyanolyan szépek még mindig, francia egyetemistákkal berúgni és truth or dare-t játszani vicces (főleg, ha az amúgy tulajdonképpen antiszociűlis házigazdánknak a pultnál kell féltékenységi jelenetet rendeznie), a boltokban még mindig szanaszéjjel tudnám vásárolni magam és ebbe a tesco kínálata is benne van, de most azért nem úgy értem haza, hogy igenn, oda akarok költözni. szép és szeretem, de inkább csak látogassunk, mondjuk tavasszal, amikor látszik az északi fény a tenger fölötti füves terekről.
de a reptérről egyedül kijönni (és belefagyni a 10 fokkal alacsonyabb hőmérsékletbe) még mindig az egyik legmagányosabb dolog a világon. (de hgy anniyra nem kezdjem sajnálni mgam, utána rohantam a rézangyalba, kisjukka szülinap, vörösbor meg ágyasmézesmeggy és hogy hiányoztam, jó újra itthon veletek)
budapest-báránd-budapest teljesítve, a beszállókártya már kinyomtatva estére, nagyjából a bőrönd is egyben - büszke vagyok magamra, lassan megtanulok csomagolni, meg hogy 5 napra a fedélzeti poggyászba is beférjek, hiába, az évek meg a rutin ugye, csak most vagyok kissé túl zizi és határozatlan, de ha életre zuhanyoztam magam biztos könnyebb lesz eldönteni, hogy salman rusdhie vagy szakmai könyv, télikabát vagy bőrdzseki vagy mindkettő, most hajfestés vagy ha hazajöttem
a disznótor viszon tényleg kiráj program, főleg a világvégi tanyán, ahol lehet a búboskemence padkáján kávézni és sült vért enni - ha már ott voltam, nyilván megkóstolom, eddig még sosenem - tele van szépséges öreg tárgyakkal és a harmadik féle pálinka is eléggé jó, bár azért egész nap félig berúgva lenni, hát az is egy érdekes élmény. meg jó volt ezeréve nem látott emberekkel találkozni, ipigről hallgatni a zenét (kicsit tiszteletlen szegény legyilkolt malaccal szemben, de hát ez van) hajnalban kelni, mackel beszélgetni, Vvel a harmincadikra koccintani, kiállni a hideg szélbe a szürke ég alá és csak nézni, amíg végigég a cigarettám. (kíváncsi vagyok mikor enged ki a gyomromból a szorítás, tűnik el, ami ebben a másfél évben rombolt és marad csak az, amit adott, keményen dolgozom)
és persze volt ott valaki olyan is, akivel azt hiszem máris többe foglakozom, mint kellene, mint általában, amikor megörülök, hogy találok valakit, aki végre kicsit is érdekel, sőt, azt gondolom, alulbecsültem eddig eléggé, csak az ezzel a gond, hogy épp semmi kedvem a pofáraesésekhez, de a pofáraeséstől való rettegéshez sem. mindegyis, úgysem érek rá most egy ideig, gondosan teletábláztam az összes szabadidőm történésekkel, a szülinapomon meg még az is megtörténhet, hogy megjelenik majd, arról nem is beszélve, hogy csak türelem, tulajdonképpen előbb vagy utóbb akit akarok, úgyis elérek. (áá, különbenmeg biztos csak az alapvető perverzió, ami egy ekkánt-ügyfél kapcsolatban rejlik, beteg vagy lányom, mindig is tudtuk ezt, menj csomagolni, az legalább hasznos)
végevan
(persze itt ülök a laptop felett, mindjárt nagyon elkések és potyognak a könnyeim, nem szeretek búcsúlevelet írni.)
nyilván egy olyan hétvégén nem leszek a városban, amikor ha nem akarnék is bulikba botlanék, ed solo a tetőn (tudomtudom, a breakbeat halott) layo+bushwacka a merlinben, szülinapi buli, co:incidence, miegymás, tovább inkább nem is nézem. persze mindez nem rúghat labdába egy harmincadik szülinap mellett, disznótoron meg még úgysenem voltam soha.
húúú, most már nagyon szabadulnék, remegnek az inak a lábban, T-2 nap
egyre gyorsulunk, a színek összemosódnak a fényekkel az út mentén, még három reggel, még négy hazaindulás innen, nincs időm a leendő hiányokon gondolkodni, annyi minden az új, asus vagy mac, fekete vagy fehér, mikor, hol, miből és mennyiért, eurót váltani, visszajegyet foglalni, (matracot is rendelni kéne még, de úgy nézem, az csak január lesz) sörözés, jameson gyár, ügyfelek, erasmus koodinátor, karmakillerrel találka, karácsonyi fények között a séta, de előbb még péntekig mindent be és át, utolsó megfeszített lendület meg búcsúlevelek, nagyon lírai vagyok már megint, biztosan az eső, csomagolni is kéne, átgondolni, kitalálni, összepárosítani, kézipoggyászba gyömöszölni, 5 napnyi ruha, normálisez? mac-et felhívni, mikorindulunk, szappanbuborékfújókat ajándékba meg mosolyt és a karácsony, sefiúselánynemvagyok, még jó, hogy intézi a hugom, kéne egy kis csend meg tiszta gondolatok, mézeskalácsillat és olvasás a kandalló előtt, majd 24. után (utazás, karácsonyi buli és szülinap után), messze, hó alatt, takaró alatt, padlón elnyúlva a gyertyafény alatt, semmi nem valós, az utolsó napokat álmodom, új évet meg lángolást, teleírt fehér papírlapokat.
hogy szép ruhában lásson, elvisz a müpába, wagner (mert egyszer ki kell próbálni az operát neki is, és akkor már ez a legperverzebb) fesztiválzenekar meg stravinsky, úgy hazudunk, hogy nem hazudunk, mennyire nem akartam már ezt, mégis, minden érintésére válaszol testem és tudod van stílusa, az fontos. mást meg mit is mondhatnék.
visszavissza olvasom magam, néha tényleg csak erre jó ez itt, a szembesülésre, rinya meg munkablog, önélvebonc meg szerelem (ha van, ha nincs, mindegy is), főleg a nyafogás. őszintén remélem, élőben viccesebb vagyok.
úgy küzdök a kimerültséggel, hogy véletlenül sem pihenem ki magam, mindig később és később érek ágyat, főleg a sajátom, az attitűd meg valami olyan, hogy persze játszunk, mert játszani jó és akarok is, csak törődni meg foglalkozni nem, arra nincs erőm sem felesleges kapacitás az agyalásra, ha így jó, maradj, ha nem, felejts el, egyszerűbb, csak arra vigyázzak, le ne tagadjam, hogy ha ez valami több lenne és szép és jó és felemelő, azt már régen tudnánk (nem te vagy rájuk kattanva, nem tudom észrevetted-e, kérdezi szander a mentazöld fugájú fehér csempék között lebegő gyertyafényben) még egy utolsó nekirugaszkodás, izmok helyett idegek feszülnek, félig már nem itt vagyok és így tudod nehezebb, a tűréshatár csak csökken, hazajegyem még mindig nincsen, nembaj, maximum úszunk, 2010 jó év lesz, 2010 jó év...
